...tegnapig. De most végre ezt a helyet is felfedeztük magunknak. Méghozzá nem is akármilyet. Én ezelőtt még soha nem jártam a Városmajori Templomban. De követtem a keresztet. Láttam, hogy ott egy nagy templom, afelé tartottam, bár sejtettem, hogy az nem lesz jó, hiszen egy kis plébániáról volt szó. Sétáltam, és a nagy kivilágított templom mellett ott állt egy sötét másik, melyből éppen csak kiszűrődött a fény az üvegablakokon keresztül. Egy pillanatra megálltam és csak néztem, hogy milyen szép, milyen romantikus.

Belül ugyan kicsit hideg volt - a fűtés ellenére is. De mi serénykedtünk, nem éreztük. Vártuk a vendégeket, akiknek az előadás izgalmában remélhetőleg szintén nem tűnt fel, hogy nem egy színház jól fűtött termébe érkeztek. Hozzáteszem, a színészek is ebben a didergős időben játszottak. Nem csoda hát, hogy a Nő a szoknyát és blúzt nadrágra és pulóverre cserélte, a Férfi pedig egy szál ing helyett szintén pulóverben és zakóban volt.

De ez az egész környezet, a templom miliője különös atmoszférát adott az előadásnak. Talán némely szavak súlyosabban koppantak a hideg kövön s szívünkben is, talán a felemelő gondolatok most tényleg az égig repítettek, ahol már Istennel beszélgetünk.

Ha valakinek a végéig sem sikerült felmelegednie a sok szeretetben, azon segített a forró tea, forralt bor, szendvicsek, pogácsa és egyéb finomságok, amivel kedveskedett az Ars Sacra Alapítvány az egybegyűlteknek karácsony alkalmából.

Reméljük, hogy két héttel az ünnep előtt ez az est segített ráhangolni mindenkit a karácsony szépségére, szentségére. Segített átélni, hogy karácsony közeledtével se feledkezzünk el a szeretetről, mert bár ez a szeretet ünnepe, hajlamosak vagyunk pont ilyenkor megfeledkezni róla.

Én pedig kívánom minden nézőnek, hogy a szeretet ne csak ezt a három napot járja át, hanem legyen ott a legszürkébb hétköznapjainkban is. Boldog karácsonyt!

 Neeeem, nem megint lánykérés történt, ilyen izgalmakat nem tartogatott az este. Viszont másfélét igen! Az előadás végi interjúra, beszélgetésre ugyanis még nem volt példa...

Talán nem titok, hogy Arács Kéri Kitty lakhelye. Ennek is volt köszönhető az a bensőséges hangulat, ami kialakult. A színészek és a közönség egyaránt élvezte az estet. Ismét teltházas előadást tudhatunk a hátunk mögött. A kisebb akadályok, mint a színpad mérete, a dobogó hiánya, könnyeden át lettek hidalva, s ez nem okozott semmilyen fennakadást.

Az előadás és az interjú között egy kis boros-pogácsás állófogadás volt. A nézőket, úgy tűnt, megfogta a darab és vele együtt a darab üzenete. Átérezték, megélték jelentőségét. Beszélgettek a színészekkel, szervezőkkel, kérdezgettek és dicsértek, ámuldoztak.

Az interjú során szó került Kitty és Pál színházi útjáról, a pályakezdésről, és hogy jutottak el a jelen pillanatig, közös darabjaikról, a 17 éves szakmai kapcsolatukról, színházzal, nézőkkel kapcsolatos szubjektív és erkölcsi véleményükről, és karácsony közeledtével természetesen, az ünnep lényegéről is.

És ha egy mondatban kellene összefoglalnom akár az estet, akár a mű lényegét, Oberfrank Pál szavaival élnék: "ha most hazamegyek és nem simogatom meg a feleségemet, akkor az egész előadás nem ért semmit."

Remélem, mindenkiben, aki látta valaha és látni fogja valamikor a Szeretetnyelvet, ez az érzés fogalmazódik meg. És akkor beteljesedik a lényege ennek a darabnak.

Legközelebb december 12-én láthatják a Szeretetnyelvet Budapesten a Városmajorban este 7 órakor.

 Pontosítok a szombati balatonfüredi előadást illetően.

Helyszín: Balatonfüred, Lóczy Lajos u. 62. - Arácsi Népház
Időpont: 2011. december 3. 17 óra
Jegyek: 500 Ft - csak elővételben az Arácsi Népházban

Mindenkit várunk nagyon sok szeretettel!

Örömhírt hoztam én, jó hírt... Sikerült egyeztetni mindent mindenkivel, lesz még egy karácsonyi előadás. Így a Budapest és környékbelieknek nem kell leutazniuk Balatonfüredre, hanem Budán is ünnepelhetnek. Na persze, azért ha megtehetik, jöjjenek vidékre is, ne hagyják ki egyiket sem!

A lényeges információk:
december 12. (hétfő) 19 óra
Városmajori Kistemplom (nagytemplomtól jobbra, fűtés lesz) - XII. ker. Csaba u. 5. (Széll Kálmán (Moszkva) tér közelében, parkolás környező utcákban 6 óra után ingyenes)

Jegyár: 1200 Ft. Jegyet foglalni mostantól lehet e-mailben: szeretetnyelv@gmail.com; telefonon: 20/2400809. Csak előzetes foglalás lehetséges a helyek korlátozott száma miatt!

Mindenkit várunk szeretettel,

Ars Sacra Alapítvány
Kéri Kitty
Oberfrank Pál
és a blog

Kérésem elolvastatott vagy meghallgattatott vagy egyszerűen természetesnek tűnt, de megkaptam a képeket a  CTP-től. Nagyon szépen köszönöm. Nagyon jó minőségű képek. Hát igen, mit tesz a Nikon (vagy Canon volt? már nem is emlékszem)! Köszönet a fotósnak, Wendl Péternek!

A hét legfontosabb információja: 2011. december 3. Szeretetnyelv Balatonfüreden. Ezúttal Kéri Kitty művésznőnek köszönhetjük ezt a helyszínt. További részletek lesznek, ha én is megtudom őket.

Egyelőre úgy tűnik, hogy ez lesz a karácsonyi Szeretetnyelv, nem lesz karácsonyhoz közelebbi időpont, úgyhogy ha valakinek fontos az ünnepre hangolódás vagy ajándékba adná, készüljön erre.

Most találtam egy írást a májusi második veszprémi előadásról. Jobb később, mint soha - közzéteszem a linket, ahol olvashatjátok.

http://www.magyarkurir.hu/hirek/szeretetnyelv-csaladban 

Igen, harmóniában volt a tegnapi előadás az adománygyűjtő esttel. Mise nyitotta meg, melyen a Szentleckében Szent Pál levele a korinthusiakhoz-ból hallhattuk azt a részletet, mely a darabban is benne van, a Szeretethimnuszt. További érdekesség, hogy ez a 13. rész, és a Szeretetnyelv is most érkezett a 13. előadáshoz.

Nagy siker volt, azt hiszem, igazán széppé tette az estét. A szép számban összegyűlt közönség sokáig tapsolt, több helyről szóltak fel a bravok. Szívmelengető volt. Örülök, hogy ilyen nemes célt is szolgálhattunk, mint adománygyűjtés. Ez egy felhívás keringőre is! Jó ötletnek tartom, hogy jótékony célra fordítsuk a bevételt. Jöhetnek a felkérések, és elképzelhetőnek látom, hogy a jövőben még mi is szervezünk ilyet.

Fotózni a mostani előadáson nem tudtam, de láttam, volt egy profi fotós. Remélem, olvassa a blogot vagy valaki, aki tud szólni neki, és remélem, így eljutnak hozzám a képek, hogy megoszthassam Veletek.

Konkrét kilátás most nincs következő előadásra, csak szervezés megy még, de a meghívások elől nem zárkózunk el! :)

 Nem szívesen közlöm az alábbi cikket, ami még a második veszprémi előadásról jelent meg, de csak most jutott kezembe. De mivel azt mondtam, mindent megosztok, ami a Szeretetnyelvvel kapcsolatos, így ezt is.

Bár sajnos fennforog annak a gyanúja, hogy ez nem igazán a mi Szeretetnyelvünkről szól. Az írója sajnos elfelejtett megkérdezni közülünk akárkit is, hogy mit is akar mondani ez az előadás. Ő mindenképp az 5 szeretetnyelvre hegyezte ki, azt látta és láttatta belé, pedig nem erről szól, még csak ihletője sem volt a darabnak. Természetes, hogy sokan erre asszociálnak, de ők legalább kérdeznek, mielőtt leírnának bármit is. De lépjünk túl ezen.

További hiányossága a cikknek, hogy teljes mértékben megfeledkezik az Ars Sacra Alapítványról, akinek köszönhetjük az egész előadást. Hisz az ő fejükből pattant ki. A feledékenység továbbá kiterjed arra is, hogy az író nem jelöli meg a képek forrását. Mind a 4 a blogról származik.

És mindennek a tetejébe Matykó Xéniának kétszer (nem) sikerült leírnia Kéri Kitty nevét, mindkétszer más hibával. Ha nekiállok egy cikkírásnak, alapvető követelmény, hogy utánanézek az alapvető dolgoknak.

Nagyon kérek mindenkit, jegyezzétek meg: i i y! (Tudjátok, mint a dalocskában, kárikittyom, édes tyúkom. Tökéletesen alkalmazható kérikittyomra.)

Sajnálom, hogy ilyen negatív az írásom. Tudhatjátok, nem írok ilyen bejegyzéseket, de ez most annyi sebből vérzett, hogy kiborult a bili.

Mindenesetre köszönjük a meghívást, értékes előadás volt, reméljük, legközelebb hivatalosabb interjú fog készülni.

Nem sokára írok pozitívabbat is. :)

 Úgy hiszem, a legutóbbi Szeretetnyelv ismét sokat adott a nézőknek. Talán egy kicsit többet is, mint szokott... Egy kicsit több jutott az örömből és mosolyból.

És hogy az öröm folytatódhasson, a Szeretetnyelv, történetében először, jótékony estre készül.

2011. október 24-én hétfőn este 19 óra 20 perckor kezdődik a Szent Margit Gimnázium Dísztermében (1114 Villányi út 5-7.) a 13 előadás.

A program ismertetője:

Szeretettel meghívjuk a Calasanctius Ösztöndíj Alapítvány, illetve a Calasanctius Training
Program Adománygyűjtő Estjére.
Időpont: 2011.10.24 (hétfő)
Helyszín: Szent Margit Gimnázium díszterme (Budapest, 1114 Villányi út 5-7.).

Program:

18:00 Szentmise
19:00 Megnyitó, Dr. Molnár György a Kuratórium elnökének köszöntője
Az Év Embere-díj átadása
19:20 Szeretetnyelv – Oberfrank Pál és Kéri Kitty pódiumelőadása
Árverés
Fogadás, kötetlen beszélgetés

Az amerikai alapítású Calasantius Training Program (CTP) 16 éve biztosít ösztöndíj-lehetőségeket kárpát-medencei magyar fiataloknak az Egyesült Államokba. A CTP jelmondata: „Make a lot - Save a lot - Give a lot”, azaz „Keress jól, élj mértékletesen, és adj vissza a környezetednek”. A CTP küldetése, hogy hozzájáruljon a felelősen gondolkodó magyar fiatalok szakmai és erkölcsi neveléséhez, akik a jövő társadalmi és gazdasági vezetői lehetnek. A CTP végzett diákjai erős öregdiák-szervezetbe tömörülnek, és aktívan részt vesznek az alapítvány munkájában, célkitűzéseinek megvalósításában.

A Calasantius Training Program 1994-ben jött létre – Dr. Forgách Péter amerikai-magyar retinasebész alapította Buffalóban, New York államban. Az alapító célja az volt, hogy tehetséges, keresztény értékrendű, kárpát-medencei fiataloknak lehetőséget biztosítson arra, hogy Amerikában diplomát, tudást és világlátást szerezzenek, nem utolsósorban megismerkedjenek az amerikai társadalom erős civil szférájának működésével, majd hazatérve onnan, tudásukat, tapasztalataikat itthon gyümölcsöztessék. Dr. Forgách, aki személyesen is megtiszteli a rendezvényt, munkája elismeréseként 2005-ben Köztársaság Elnöki Kitüntetésben részesült. Bővebb információt az Alapítványról a www.ctpinfo.hu oldalon talál.

Jegyárak:

                                                                  1 fő               2 fő

Támogatói jegy:                                          15.000 Ft         25.000 Ft
Kiemelt támogatói jegy:                                30.000 Ft         50.000 Ft
Céges támogatói jegy:                                  50.000 Ft         80.000 Ft
Kiemelt céges támogatói jegy:                        80.000 Ft        150.000 Ft
IÜP alumni hallgatói jogviszonnyal, nyugdíjas:      6.000 Ft

Részvételi szándékát az info@ctpinfo.hu címen szíveskedjék jelezni.

 Eöry Brigittának köszönhetjük az alábbi bejegyzést, aki a saját szavaival foglalja össze nagyon szépen a 12. előadást. 

"A Szeretetnyelv egy „Pódiumműsor, mely a férfi és a nő párbeszédére épül, a félreértett szavakról, az egymás mellett való elbeszélésről, az oda (nem) fordulásokról – feléd és felém, Isten felé.” Az est során a világirodalom klasszikusaiból és kortárs alkotók verseiből hallhatunk hol párbeszéd, hol monológszerű előadást. Habár ez volt a tizenkettedik ilyen összejövetel, én nézőként most vettem rajta részt először.

Tampu-Ababei József, Rákosliget plébánosa nyitotta meg az estét. A bemutatkozást követően egyetlen pillanatra zavarban éreztem magam (talán nem csak én), hiszen felolvasásra jöttem, rutinosan készültem arra a megnyugtató távolságra, amit egy színházi előadás jelenthet. A zavar azonnal eloszlott a várakozásommal együtt, hiszen a nagy tömeg egyetlen, az otthon részét képező valamivé alakult.

A két színész a felkonferálás után nem a színpadon jelent meg, hanem a közönség mögött. Párhuzamosan, a terem két szélén haladtak, mintha átöleltek volna mindnyájunkat. Egyetlen szó elég volt mindkettejüktől, hogy tudjuk, rólunk, belőlünk szólnak: „Szeretsz? – Szeretlek. – Vonzónak tartasz? – Vonzónak tartalak.” A közönség együtt nevetéséből mind éreztük, pontosan értünk mindent.

Egy nő és egy férfi, kapcsolat egy életen át. Megismertük a két szereplőt akkor, amikor megszerették egymást, és nyomon követhettük házasságukat, családjuk alakulását. Megmutatták a lehetséges buktatókat és azt is, hogyan tarthatunk ki és legfőképp, hogy miként szerethetjük egymást. A párhuzamos felépítést végig megtartották, bár Oberfrank Pál szövegei néha már-már különálló monológként is értelmezhetőek voltak. Az egyensúlyt az tartotta meg, hogy a férfi szereplő egyszer elhagyta a színt, nagyobb nyomatékot hagyva Kéri Kitty szavainak.

Talán elengedhetetlenek a klisék, amik itt is rendre előkerültek (mint a férj büszkesége afelett, hogy fia lett; vagy ugyanennek az ellentettje, a férj kérdése: „Mondd, mit csináltál egész nap?”), ezek mellett igazán nagy élmény például Kőrizs Imre verse („Úgy szeress, hogy szívizomlázat kapj”) vagy Szabó Lőrincé („Ellene: volnék valaki. Így: csak része vagyok.”).

Az est önmagában is maradandó élmény lett volna, de a mostani különleges alkalom volt. ASzeretetnyelvnek van blogja, a blognak van írója, aki tegnap lett menyasszony. Mindenki megdöbbenésére az előadás végén a színészek meghatottságán és zavarán látszott, hogy történni fog még valami. Szeretettel beszéltek kedves ismerősükről, Kovács Bettináról, aki minden előadásra elkíséri őket. Vibrált a levegő, ahogy a két fiatal szerelmes felment a színpadra. Egy igazi lánykérést láthattunk, Juhász Gyula-verssel, térdre ereszkedve. Kitartóan és hosszan tapsolt mindenki. A váratlan, közös örömtől egészen más lett az előadás, és egészen más lesz már mindig."

Nem akármilyen élményben volt része annak, aki tegnap megnézte a 12. Szeretetnyelv előadást. Ha minden a rendes kerékvágásban ment volna, már tegnap este megírtam volna bejegyzésemet. Ám ha ezt végigolvassátok, azt hiszem, megbocsátotok nekem ezért a mulasztásért.

E sorok írója aktív részt vállal magára a darabban. Ott vagyok minden előadáson, reklámozom, írom a blogot, fotózok, díszletelek és szintén részt veszek az újabb és újabb helyszínek és lehetőségek keresésében is. Szerelmese vagyok a darabnak. De mint 21 éves lánynak (nőnek...) ezen kívül is van szerelmem. Méghozzá több mint 6 éve, akivel 4 éve együtt is vagyok. És tegnap fordulóponthoz ért kapcsolatunk.

Úgy alakult, hogy barátom is elkísért az előadásra - pedig nem szokott, csak nagyon ritkán. És ahogy ez lenni szokott ilyenkor, ha együtt megyünk valahova, éppen csak beestünk 7 órára. Semmit nem tudtam előtte segíteni a színpad kialakításában. Ahogy megérkeztünk, nagyon kedvesen leültettek minket egymás mellé a zsúfolt teremben, pedig nem is volt két szabad hely egymás mellett.

Pár perc múlva kezdődött az előadás, amit én nagyon élveztem, hisz ez volt eddig a legjobb (Eddig a budaörsi tetszett legjobban, de ez felülmúlta.), és már régen volt az utolsó alkalom. Teljesen át tudtam magam adni a mondanivalójának. Nem értettem Barátomat, láttam, hogy ideges: nézte az óráját, kérdezte tőlem, mennyi van még hátra, nem fogta a kezemet, mint szokta.

Az előadás lement a maga gyönyörűségében, és a végén nem álltak fel a Színészek meghajolni. Láttam, hogy Kitty és Pali a szemükkel kommunikálnak. És akkor Kitty szólalt meg (teljesen elerőtlenedik a kezem, ahogy ezeket a sorokat írom). Nem fogom tudni szó szerint idézni, hisz - tudjátok, hogy van - ilyenkor kihagy az ember memóriája. 

"Van itt valaki, aki nagyon közel áll a szívünkhöz és aki az összes Szeretetnyelv előadáson itt volt, és akinek az élete most fontos ponthoz érkezett." ...

És akkor felállt mellőlem a Barátom és engem is kivezetett. Fel - a színpadra. Ott pedig csak mondta egyik legkedvesebb idézetemet (holott nem is tudta, hogy az) Illyés Gyulától: "Jó érezni, hogy szeretlek.//Nagyon és egyre jobban.//Ott bujkálni két szemedben,//Rejtőzködni mosolyodban.//Érezni, hogy szemeid már//Szemeimben élnek és néznek,//S érezni azt, ha szép, veled szép,//És csak veled teljes az élet." Majd letérdelt, gyűrűvel a kezében, és megkérdezte, hogy: "Hozzám jössz feleségül?"

Mit felelhettem volna rá? Igent mondtam.

2011. szeptember 23-án este fél 9-kor Kovács Bettina és Szabó Richárd menyasszony és vőlegény lett.

Így most már remélem, megbocsátotok csúszásomért. Ünnepeltünk. Volt finom borunk. Kaptuk ajándékba az Ars Sacrától.

Ez a bejegyzés azonban még nem teljes. Csak leírtam a tényeket.

Már jó ideje szó volt köztünk az eljegyzésről. Ricsi először tandemugrás közben akarta megkérni a kezem. Szerencsére erről letett, mert irtó drága volt. Nem is akartam, hogy drága dolog legyen, ha megkéri a kezem, hisz nem az számít. De tudtam, hogy valami nagyon extrásat akar. Én aggódtam, hogy a nagy felhajtásban nehogy pont a lényeg vesszen el. De Ricsi olyat adott nekem, aminél többet, szebbet, jobbat nem adhatott volna. Lelkem legmélyén lévő dolgokat mozgatott meg, olyan környezetbe helyezte, ami az életem, a vágyam, az álmom. Olvastam már bejegyzéseket, mikor színész a színpadon kérte meg színész kedvesének a kezét előadás után. És most velem is ez történt. Csodálatos volt! A tandemugrás jó kis adrenalinlöket lett volna, egy élmény, egy emlék. De az idő elkoptatta volna. Így maradandót kaptam. Lelkembe lett vésve. Nincs idő, mely megfakíthatná. Ha 50 év múlva fogok visszaemlékezni rá, ugyanez a lelki láz fog rám törni, remegni fog a kezem, bukfenceket fog hányni a gyomrom, elgyengülök, könnyes lesz a szemem, és fülig ér a szám.

Boldog vagyok.

 Egye fene. Vannak, akiknek nincs idejük böngészgetni, úgyhogy úgy döntöttem, egy héttel a következő előadás előtt, elárulom a titkot ("...ami úgyis egyremegy"). Tehát: a következő Szeretetnyelv előadás időpontja 2011.09.23. 19 óra, helye Csekovszky Árpád Művelődési Ház 1172 Budapest, Hősök tere 9. Ide várunk mindenkit sok szeretettel, a belépés ingyenes. :)

http://www.szmh.hu/esemeny/szeretetnyelv-irodalmi-est-szerelemrol-oberfrank-keri-csekovszky

... de nem hűvös szelek járnak - ahogy Petőfi mondaná -, hanem újabb Szeretetnyelv előadást várunk. Méghozzá a szeptember 17-25-ig tartó Szakrális Művészetek Hete keretében. Jó hír emellé, hogy a belépés ingyenes. Az oldal látogatottságának statisztikáit nézegetve tudom, vártátok már ezt a hírt, most viszont én mégis tovább csigázlak Titeket. Ugyanis nem árulom el az időpontot. Szeretném, ha utánanéznétek. Ugyanis ezt a hetet az Ars Sacra Alapítvány szervezi, akinek fejéből a Szeretetnyelv ötlete is kipattant, és szívét-lelkét beletéve készül és szervezi ezt a Hetet Nektek. Így a programok között böngészve rábukkantok a Szeretetnyelvre, de mellette sok mást is láttok, és talán ugyanúgy felkelti érdeklődéseteket.

Itt lehet böngészni: www.szmh.hu >> SzMH programok (de a napot már nem árulom el - ez a játék :))

Az alább található cikket Schrenk Éva írta a székesfehérvári előadásról, a Békesség c. újság számára. Örülök, hogy ilyen szép szavakkal dicsérte az előadást, köszönet a cikkért. Sajnos elég nehéz volt kiszednem a szöveget, így kesze-kuszának tűnik, de legalább olvashatjuk. Annyit szeretnék még hozzáfűzni, hogy a darab nem úgy született, ahogy Éva írta. A részletes történetet megtaláljátok facebook oldalunkon.

"Ma este valami gyönyörűségesben volt részem. Ezt az élményt szeretném megosztani Veletek. 
Oberfrank Pál és Kéri Kitty estjét a Szt. István Művelődési Házban Somogyi László református lelkipásztor vezette be. Az irodalmi est címe  „Szeretetnyelv”, és ennek  kapcsán a műsor egyik gyöngyszeméről, Szent Pál korinthusiakhoz írt első leveléről beszélt lelkészünk. Kihangsúlyozta, hogy ez az írás nem a  szeretetről, hanem a SZERETET- ből szól. A szeretet FORRÁSÁBÓL. Kiragadott egy részletet, mint különösen  fontosat.  Bár  félreérthető, hogy „a szeretet mindent  elfedez”, mégis ez az, ami az élő Isten szeretetét igazán jellemzi. Nem arról szól ez, hogy mindent elnéz, minden gazságot megenged. De arról igen, hogy lehet Hozzá menni bocsánatért, mert Ő megbocsát annak, aki hittel Hozzá folyamodik. Ő már az összes bűnért meghalt, így fedezte  el mindennapi kisebb-nagyobb bűneinket, amiket akaratlanul is elkövetünk.
A bevezető gondolatok után a két színész „párbeszéde”  következett. A műsort összeállító és író, Miklya Luzsányi Mónika az est ötletét valószínűleg Gary Chapman amerikai keresztyén családterapeuta  „Az öt szeretetnyelv” című könyvéből vette, és az  abban olvasottakhoz keresett és talált  verseket, többnyire magyar szerzőktől.
Az egész est a  szerelemről, és a szeretetről  szólt, arról, ahogy egy házaspár próbálja egymás felé kifejezni a  szeretetét és azt, hogy egyikük hogyan  igényelné a másiktól a szeretetet.  Hallhattuk, hogy sokszor mennyire „el   beszélnek” egymás mellett, s amit a  másiknak mondanak, az gyakran bizony nem kerül meghallgatásra.  Hogy  az  önmagukban való bizonytalanság mennyire  gátja a szeretetre  való  képességnek. És hogy csak  az Úrban való megnyugvás, az Úr szeretete  az, ami  kettőjük egymás iránti  szeretetét is lehetővé teszi.

Oberfrank Pál és Kéri Kitty kitűnően tolmácsolták a költők verseit. Teljesen magukévá tették azokat, saját érzéseikként,  gondolataikként mondták el. Valójában nem is tűnt fel, hogy versszövegeket mondanak, annyira  saját  lényük kifejezéseként „jöttek át” azok.
A közönség vastapssal jutalmazta előadásukat, amit meg is érdemeltek. Szeretném megemlíteni, hogy ennek  az  előadásnak  az ötletgazdája és szervezője  az  ARS SACRA Alapítvány volt. Ők (Dragonits Márta, Kolek  Ildikó  és   Toroczkay  Ilona) 2007  óta terjesztik, népszerűsítik a szakrális művészeteket az egész országban, sőt határon  kívül is. Akit érdekel a munkájuk, tájékozódhat a www.ars-sacra.hu weboldalon.

 http://www.magyarkurir.hu/hirek/szeretetnyelv-csaladban

 http://mindennapi.hu/cikk/kultura/ugy-szeress-hogy-szivizomlazat-kapj/2011-05-28/3573

Igen, ez volt Szeged!! Csodálatos írás!

 Sok helyen megfordultunk már - merre is? Most egy nagyobb szünet fog következni (várhatóan), így (és a tizedik előadás alkalmából) gondoltam, készítek egy listát.

1. 2009.12.21 - Pilinszky Café
2. 2010.02.14 - Szent Margit Gimnázium
3. 2010.05.11 - Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar
4. 2010.08.27 - Nagykovácsi
5. 2010.09.22 - Iparművészeti Múzeum
6. 2010.12.18 - Szent Imre Gimnázium
7. 2011.02.13 - Budaörs
8. 2011.04.08 - Veszprém Latinovits-Bujtor Játékszín
9. 2011.05.09 - Szeged
10. 2011.05.24 - Székesfehérvár Szent István Művelődési Ház
11. 2011.05.26 - Veszprém Davidicum

További sok ilyen szép előadást kívánok magunknak.
 

 Tegnap felhívták figyelmemet, hogy Szegedről nem írtam semmit. Ez igaz, és rendkívül szégyellem is magam, mert hát rettentően örültünk ennek a felkérésnek, kedvesen, szeretettel fogadtak, én meg hálátlanul egy szót sem írtam. Arról az előadásról sajnos nem készült egy fotó sem (általam). Így csak néhány szóban tudok szólni róla. Az előadásról már nem tudok újat írni, hisz minden szépet elsütöttem már az előző leírásokban. Viszont az az odafigyelés, amivel fogadtak, csodálatos volt. Lesték kívánságunkat. Előadás végén hívtak minket koccintásra, süteményre, beszélgetésre. Jók ezek az előadás utáni beszélgetések. Még ha nem is mindig konkrétan a darabról van szó, akkor is van idő még egy kicsit abban a hangulatban lenni, amit az est teremtett. Úgyhogy Szeged, kérlek, ne haragudj, és köszönjük, hogy ott lehettünk, reméljük, még találkozunk!

 Megint Veszprémben jártunk. Ígértem, hogy visszatérünk, és így is lett. A Davidicum Kollégiumban voltunk. Sok szeretettel várt minket a kis közönség. A mi profizmusunkat jelzi, hogy most már mindenki nagyon jó mindenben: vagyunk kellékesek, díszletezők, világosítók és hangtechnikusok is. Remélhetőleg azért a művészek helyett nem kell beugranunk. A színészek immár nagyon rutinosan adták elő - a héten ez volt a második. Mint egy jó színházi előadás, megyünk mindenhova, és a darab egyre kiforrottabb lesz. Mintha minden egyes alkalommal ők is felfedeznének benne valami újat és új árnyalatot kölcsönöznek neki. Persze, aki először látja, ezt nem veszi észre, de mint rutinos néző, látom ezeket a változásokat. Ezért tudom ajánlani, hogy aki teheti, nézze meg többször is. Nem tudom még mikor jelentkezünk legközelebb. Következő tervünk Balatonszárszó nyáron. Remélem, minél hamarabb kiderül a pontos helyszín és időpont, és akkor lehet úgy intézni a nyaralást vagy balatoni leruccanást, hogy este tavi fürdő mellé egy kis lelki fürdő is elférjen.

Addig is néhány kép a mostani előadásból:

 Székesfehérvárt is megjártuk. Amilyen hangulatot szerettünk volna adni eme 10. alkalomnak (vagy legalább is amilyet én elképzeltem), az nem jött össze sajnos, de volt más, ami ezt kárpótolta. 

Gyönyörű szép színházteremben került sor az előadásra. Előtte igen szép bevezetőt hallhattunk, mely megteremtette a lelki hangulatot. A darab most először játszódott színpad színpadon, és örömömre szolgál, hogy semmit nem veszített bensőségességéből, meghittségéből, mondanivalójából. Erre legjobb példa az a férfi, aki előadás után sírva számolt be arról a Művészeknek, hogy mennyire meghatotta őt ez a darab, mennyit jelent számára. Örülök, hogy hozzá is eljutott, és remélem, hogy magáévá tud tenni néhány gondolatot, ami könnyebbé teszi az életét.

Előadás után sok szeretettel hívtak meg minket kávéra, pogácsára és beszélgetésre. Mindenki jól érezte magát, és minden dínom-dánom nélkül is emlékezetes és szép volt ez a tizedik előadás. Hála az Ars Sacrának, a lelkesen dolgozó Hölgyeknek és természetesen a Művészeknek is ezért a munkáért.

Pénteken ismét találkozunk, ezúttal ismét Veszprémben.

Ekezetek nelkul fogok irni most utban Szekesfehervar fele egy IPad-rol. Tegnap este hivott Oberfrank Pal, hogy holnap megyunk-e Szekesfehervarra. Mondtam, hogy biztosan nem, en semmi ilyesmirol nem tudok, megcsak arrol sem, hogy egyaltalan meghivtak volna minket. Mert neki benne van a naptaraban. En ilyenrol nem ertesultem. Ra ket oraval felhiv Toroczkay Ilona, az Ars Sacra Alapitvany egyik tagja, hogy akkor holnap megyunk Szekesfeehervarra. Hat mondom, jo. :) Igy a 10. alkalom nem ugy kerul sorra, ahogy terveztuk. Tul varatlan volt ahhoz, hogy felkeszuljunk ra. Nem akartunk nagy flancot, csak egy kis suti, inni, apro ajandek. De vegul is nem ez szamit, az hogy 10., hogy ide eljutottunk, a szivunknek esik jol, a szivunknek unnepi, minden kulsoseg nelkul. Igy megint elmondhatjuk, hogy ugy ert minket, mint derult égbol... napsutes. Tehat irany Szekesfehervar! Aki gondolja, meg odaerhet 7-ig a Szent Istvan Muvelodesi Hazba.

 Nem pazarlom a szavakat. Igen, Szegedre is megyünk május 9-én. De erről minden információ itt: http://www.csaladpont.hu/?page=main