Igen, elmondhatjuk, hogy ismét méltón, szépen és szeretetteljesen ünnepeltük Szent Valentin napját. Nem ajándékok tömkelegével, kommerciális meglepetésekkel, hanem a legtöbbel, amit ilyenkor adni lehet: jó szóval, szép gondolattal, szeretettel. Rengetegen jöttek el, és rengetegen voltak azok is, akik most sajnos nem tudtak részt venni. Reméljük, legközelebb már ők sem maradnak ki. Azt hiszem, ezután már színháztermet kell majd bérelni.

Az előadás fejlődik. Vőlegényem, aki hónapokkal ezelőtt látta utoljára, úgy érezte, hogy most egy másik előadást néz, annyival másabb volt, mint amit utóbb látott. Mindig kerülnek bele új érzések, új gondolatok, új mondanivalók. És ettől más lesz az íze, más és más üzeneteket is tud közvetíteni.

Az üzenetek megértését és továbbgondolását segítette a darab után a beszélgetés Galambos Ádám vezetésével, melynek résztvevői (képen sorban jobbról balra) Oberfrank Pál, Kéri Kitty, Lackfi János és felesége, valamint Fabiny Tamás voltak. Tartalmas gondolatokat hallottunk tőlük, melyek közül néhányat igazán elrakhatunk tarsolyunkba Valentin napi ajándékként, hazavihetjük őket és szétoszthatjuk szeretteink közt. 

Vajon a jó házasság döntés vagy érzelem kérdése? Tudunk-e feltétel nélkül szeretni, és hogyan érhetjük ezt el? Igazán meg tudunk-e bocsátani férjünknek, feleségünknek? És ha megbocsájtunk, az vajon azt is jelenti, hogy nem rakjuk a tányérjára hibáit a legközelebbi veszekedés alkalmával? Kik is a felebarátaink? Észrevesszük-e, hogy kivel egy fedél alatt élünk, akik a legközelebb vannak hozzánk, azok is felebarátok, azok is segítségre és megértésre vágynak, nem csak az afrikai éhezők? Tudjuk-e, hogy némely kimondott szavaknak évek múlva is jelentősége lehet, és hogy a humor a legnehezebb problémákon is át tud segíteni?

Véleményem szerint lélekben feltöltődve hagyhattuk ott a Barabás Villát. Remélem, nem sokára képekkel és videóval tudok jelentkezni.