Szombaton tartottuk meg a 20. előadást Százhalombattán az Északi Evangélikus Egyházkerület Missziói Napján. A közönségünk mintegy 5-600 főből állt. :) Kicsit féltünk is, hogy egy sportcsarnokban, ennyi ember előtt elvész az intimitás, de nem így történt. De erről egy picit később.
Előbb emlékezzünk csak vissza egy kicsit, hol is jártunk eddig:
1. 2009.12.21 - Pilinszky Café, Budapest
2. 2010.02.14 - Szent Margit Gimnázium, Budapest
3. 2010.05.11 - Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar, Budapest
4. 2010.08.27 - Nagykovácsi
5. 2010.09.22 - Iparművészeti Múzeum, Budapest
6. 2010.12.18 - Szent Imre Gimnázium, Budapest
7. 2011.02.13 - Budaörs
8. 2011.04.08 - Latinovits-Bujtor Játékszín, Veszprém
9. 2011.05.09 - Szeged
10. 2011.05.24 - Szent István Művelődési Ház, Székesfehérvár
11. 2011.05.26 - Davidicum, Veszprém
12. 2011.09.23 - Vigyázó Sándor Művelődési Ház, Budapest
13. 2011.10.24 - Szent Margit Gimnázium, Budapest
14. 2011.12.03 - Arácsi Népház, Balatonfüred
15. 2011.12.12 - Városmajori Jézus Szíve Plébánia, Budapest
16. 2012.02.15 - Barabás Villa, Budapest
17. 2012.02.25 - Kaposvár
18. 2012.04.16 - Latinovits-Bujtor Játékszín, Veszprém
19. 2012.05.12 - Cserkészpark/Julianna Major, Nagykovácsi
20. 2012.05.19 - Százhalombatta
Szép lista. Reméljük, lesz még sokkal hosszabb is. És sok olyan gyönyörű eseménynek lehetünk tanúi, mint idáig, az utóbbi 10-ben - lánykérés és esküvő, jótékonyság és keresztény missziós nap.
Ez a mostani előadás nem indult zökkenőmentesen. Így, a 20. alkalomból kifolyólag gondoltuk, beköszönünk Székesfehérvárra, ahol a 10. előadást ünnepeltük... Kicsit túlmentünk Százhalombattán... Úgyhogy integettünk egyet és ahogy tudtunk száguldottunk visszafele (persze, ezt a rendőröknek nem kell tudnia). 14 órára volt tervezve a kezdés, mi előtte 10 perccel meg is érkeztünk. De idegességre nem volt ok, ugyanis Kitty és Pál úgy számolták, hogy 14:30-kor kezdünk, így ők se érkeztek meg kettőre. Meg hát nem hiába 20., bennünk van már a rutin - 10 perc alatt felraktuk a díszletet, előkészítettük a kellékeket, megbeszéltük a zenét a hangosítóval. Majd felhelyezték a színészekre a mikroportokat, és a végén nem mi voltunk azok, akikre várni kellett. :)
Nagyon jól megszervezett esemény volt, fel voltak készülve mindenre, a hátsó sorokban ülők kivetítőn nézhették, mi zajlik a színpadon.
Említettem, hogy sportcsarnok és intimitás. Nem tudom, hogy csak azért, mert az első sorban ültem, vagy az utolsó sor is így gondolja, de ez az előadás az egyik legjobb volt. Annyira gyönyörűen adták át a verseket! Önmagukat is beletették. Ha ez most kis térben lett volna, lehet, hogy menekülni kellett volna, olyan erővel áradtak a versek, léket ütöttek a szíveken, hogy ott áramoljon befelé a szeretet, a megértés, a másik felé fordulás, a tér.
Minden előadás tanít valamit. Hiába látom már sokadjára, mindig új gondolatok jutnak eszembe. Amit lehet, hogy már addig is tudtam, de mégse mondtam ki soha. A mostani gondolatomat szeretném megosztani: nem azért kell ajándékot adni, hogy a másik szeressen, hanem hogy én kifejezhessem, mennyire szeretem őt. S az ajándék alatt érts bármit - egy apró tárgyat, egy szót, egy gesztust, egy szívességet, egy csókot, egy ölelést, bármit amit szerető szándékkal adsz oda valakinek. S meg kell tanulnunk adni anélkül, hogy félnénk a visszautasítástól.
