Szó szerint és átvitt értelemben is. No de kezdjük az elején. Este 8 órára volt meghirdetve az előadás az Evangélikus Ifjúsági Találkozó helyszínére, Fonyódligetre, szabad térre. Az ottani programok csúsztak, így mi is. Ez volt a szerencsénk. Már az utolsó simításokat végeztük, egy perc múlva indult volna a zene, megadva a jelet a kezdésre. Ám ekkor egy viharos erejű szél felborított mindent. Nem csalódtunk a Balaton időjárás jelzésében, a viharjelző pontosan jósolt. A szél repítette a díszletet, törte a kelléket. Ha időben kezdtünk volna, az előadást szakítja félbe, s oda a varázslat.
Nem volt más hátra, menekülni kellett. Az ebédlő lett új helyszínnek kijelölve. Oda menekítettük magunkat, a díszletet. Csakhogy az új helyszínnel új problémák is adódtak. A hely szűke miatt, a nyitott ajtók ellenére, levegőtlen, fülledt lett a helyiség. Az előadás alatt sokaknak állni kellett, volt, aki nem bírta, és sajnos ki kellett mennie a szabad levegőre. A zene is egy percig megoldhatatlannak tűnt, kint ugyanis profik végezték volna a munkát, hangfallal, mikroporttal, erősítővel. Bentre egy laptopot kaptunk (koordinálatlan touchpaddel) két hangszóróval. De legalább volt valamink, és ennek örültünk, ugyanis a háttér díszletet nem tudtuk felállítani. Már majdnem egy órás csúszásban voltunk… A feszültség tapintható volt a levegőben. Szerencsére a közönség türelmesen várt ránk, a szervezők is segítőkészek voltak. Ezt ezúton is szeretnénk megköszönni. Szerencsére nem uralkodott el a fejetlenség, Kéri Kitty ezt határozott fellépésével megelőzte. Nem véletlen lett a Kisfaludy Színház igazgatója Balatonfüreden…
Na, de véget ért a baj, kezdődhetett az előadás. Ebben a helyzetben sajátosan új jelentést kaptak bizonyos sorok. Rögtön az első vers, R.D. Laing Tényleg szeretsz? című műve, máshogy hangzott Oberfrank Páltól, mint megszokott. A feszültség humor formájában tört felszínre. Az ironikus hangvétel, s általa a nevetés, megnyugtatta a kedélyeket. „…miként az északi szél pusztává sepri a kerteket.” – azonnal átéreztük ennek a sornak jelentőségét.
Titkon megvallom, hogy örülök ennek a viharnak. Ez tette lehetővé, hogy egy gyönyörűséges, talán-még-nem-volt-soha-ilyen-szép előadást élhessünk át. A közönség vastapssal jutalmazta a színészeket, ami eddig még nem fordult elő. A színészek is megtapsolták a közönséget, és azt hiszem, mindenki nagyon boldogan távozott. Minden jó, ha vége jó.
A következő Szeretetnyelv előadásba az időjárás már biztosan nem fog beleszólni, ugyanis az zárt térben, a Barabás Villában lesz látható szeptember 19-én, az Ars Sacra Alapítvány szervezte Szakrális Művészetek Hete keretében, mely ezen felül számos ingyenes szakrális programot kínál. Várunk Titeket oda is!
